Morelia – the beauty of a snake/Morelia – avagy egy kígyó szépsége

morelia-08
Morelia original design by MyBeadCreatives

I owe you…a big apology for deserting my blog (well, I owe me a scolding for that) and a promise that I will try to make up all the posts I should have written. My time was very limited and there was always something happening that held me from writing.

But now I am here to start fresh again and I bought you my latest creation: Morelia, the beauty of a snake.

You may ask now: what you say? Snake and beauty in one sentence. Well, yes, you heard me right. Let me tell and show you, why.

I had this absolute fabulous 30 (or so) mm black Obsidian cabochon and I really wanted to do justice to it as the stone itself was very impressive and beautiful. I had no concrete idea in mind, just started to bezel it. The black was a given, I was trying to highlight its beauty not to suppress it with a lot of colors.

I have bezelled a ‘few’ stones over the last 10 something years, you would think it is nothing challenging. I assure you, it is 😛 First I have chosen Labrador Miyuki seed beads to go with my black, but as I thought about it I realized: my silver shade Delicas are a bit different color than that seed bead and I didn’t like the difference between  them, so I changed color. But not before I bezelled the stone at least three times. :O

There’s a thing I absolutely hate: beading with black on black. Because you can’t see when a bead (or to or a half dozen) breaks only at the end, when you start embellishing and you realize something is off, because you don’t find the bead you should go into. And then you take the whole thing apart and start again. And again. And again.

After the third time I changed my mind and changed the Labrador to turquoise. And I liked what I saw. So I took out all my turquoise Delicas – I have at least 5 different shades 😀 , all just slightly lighter or darker than the other and found the one shade that went best with the seed beads.

I knew from the beginning that I wanted to work mainly with peyote stitch this time (actually I managed to use only peyote stitch) and I wanted to create something geometric. As the bezel was made with a number of Delicas that was divisible of 6 it came naturally to go with hexagons. So I made  the focal component into a hexagon, weaving 4 mm Jet Swarovski bicons into it. And right at this point the second obstacle appeared. As I wanted to bead the back and the front side of the hexagons together I realized I have to stuff it with something, I didn’t want it to flatten or loose shape. First I went with 10 mm round beads, but that made the whole piece too heavy and I knew that this will be a big necklace I had to think about its weight as well.

Let me tell you, living on a small island with limited supplies can be a real pain in the neck times like this. I was searching all the craft shops I knew about for something I could use. Something that is the perfect size and is lightweight enough for this purpose. And then after I have given up I found the little pompoms I used with my daughter to craft funny things. I took the black ones and voilá…problem solved.

At this point I showed the finished center piece my best friend, who told me that it looked like a snake. And yes, it somewhat did. So I went with this idea and started to create the other components. My next thought was to make something asymmetrical, but I must have some kind of OCD about things like that, because I just simply couldn’t do it.

Then I was starting to search for some kind of rope. I really wanted a bead crocheted rope for this, but as I still can’t crochet I had to put this idea aside. I tried a lot of techniques to make a rope that I liked with the main component – tubular peyote, craw, herringbone, tubular chenille stitch, tubular herringbone with SuperDuos, practically everything I could think of. Nothing worked – but I got the idea for a lariat necklace, which I made immediately (I will show this one in my next post).

So I took out my 14 mm Jet Swarovski rivolis as well and since the bezel of those is also divisible with six I made some smaller components as well. Then made two bigger ones and finally it all started to come together in my mind.

The next problem I got was how to sew or fix the components together. First I tried actually beading them together with Delicas – I didn’t like it. Then with seed beads – I didn’t like it either. Then I found my teeny tiny 2,5×0,5 mm 14 carats Rose Gold filled jump rings and I used those to work the components together – let me tell you, working with such tiny things was the hardest part of the whole project.

My necklace was almost ready. It was bigger, bolder, more extravagant as I ever did before and I liked it very very much. By this point almost six months went by – I had other projects in between, was writing tutorials, went on short and long journeys, we had some parenting problems etc. – and I did not see when or how this necklace will be finally finished.

But I made some progress here and there and I was starting to think about what I would call this beauty. That’s when I remembered my best friend’s words about the snake.  I thought, why not, let’s look for a name that is snake-ish 😀 I went to the Internet and started to search snakes. I have to admit I am not a big fan of snakes, I have nothing against them either, but I never realized before there are so many kind of snakes in the world. And to my total shock I find one in the colors of my necklace. :O A beautiful one at that. I never thought I would say that about a snake. But the Morelia Viridis – green tree pythons are truly magnificent creatures. Let me show you one:

dsc_0065
Morelia Viridis – Ella Diablo Photo: Tine Hannibal – Chondro Tech (www.condrotech.dk)

Isn’t she a beauty? I really think she is.

This gave me a little push to finish my Morelia finally. I made a toggle clasp and will do two more as I want the necklace to be adjustable in length. Also I am thinking about matching earrings, ring and bracelet as well, but I only will start on those when I stopped dreaming in black and turquoise 😀

This necklace was hard work and a long process, it ate up lots and lots of size 11/0 Delicas in two colors: DB0010 Black and DB0729 Opaque Turquoise  (at least 50 g in total), some  size 15/0 Miyuki seed beads also black and turquoise, a few black O-beads; has 11 14 mm Jet Swarovski rivolis and 84 4 mm Jet Swarovski bicons and a few 2,5×0,5 mm 14 carats Rose Gold filled jump rings in it. And there is a few more to come 😉

I must say I am pretty impressed and proud of this one, I think I managed bold and subtle in the same time and it is just simply good to look at it, not to mention wearing it – I managed to hold the weight as low as possible.

This turned out to be quite a long post, but I think Morelia deserves nothing less. 😉

Look at the gallery at the end of the post to see more of this stunning beauty!


morelia-08
Morelia original design by MyBeadCreatives

Tartozom nektek…egy bocsánatkéréssel (magamnak pedig egy alapos fejmosással), amiért elhanyagoltam a blogot, plusz egy ígérettel, hogy mostantól megpróbálok rendszeresebben jelentkezni és behozni a lemaradásom. Az életem ismét nem volt egyszerű, az időm nagyon korlátozott volt, azt inkább fűzéssel töltöttem, valami mindig történt, így az írásra nem nagyon maradt időm.

Most viszont újult erővel visszatértem és elhoztam nektek a legújabb krealmányomat: Morelia-t, a szépséges kígyót.

Most valószínűleg páran azt kérdezitek: Szép kígyó??? Nos, jól hallotátok, az. 😀 Hadd meséljem el és mutassam meg, miért is.

Volt nekem ez a gyöngyörűséges 30 mm-es (vagy valahogy úgy) fekete obszidián kabosonom, amit mindenképpen szerettem volna méltó köntösbe öltöztetni, hisz már maga a kő is tekintélyes és gyönyörű. Nem volt igazán konrét ötletem, mi is lesz, hogyan is fog kinézni, egyszerűen csak elkezdtem befoglalni. A fekete szín adott volt, nem akartam agyonnyomni a követ egy színkavalkáddal.

Az elmúlt tízegynéhány évben befoglaltam már pár követ. Gondolhatnánk, hogy ennyi tapasztalattal a hátam mögött egy egyszerű befoglalás nem fog már ki rajtam. Hát de. Első körben Labrador Miyuki kásákat társítottam a fekete mellé, de aztán rájöttem, hogy az ezüst Delicáimnak kicsit más az árnyalata, ami nem igazán adta magát együtt, így színt váltottam. De előtte befoglaltam ezt az egyszem követ kb. háromszor. :O

Van valami, amit nagyon utálok: feketével dolgozni feketén. Semmit nem lehet látni belőle az égegyadta világon. Így azt sem, mikor a foglalatból kitörik egy gyöngy (vagy kettő, vagy egy fél tucat). Hiába vizslatja az ember lánya lámpa alatt, napfénynél, sokszor csak akkor tűnik fel, hogy valami nem stimmel, mikor továbblépnék és nem találom a következő gyöngyöt, amin át kellene mennem. Ha csak egy gyöngyről lenne szó, még talán kipótolnám, de többnél már semmiképp. Így hát olló és kezdem az egészet elöről. Aztán megint. És megint.

Sebaj, a harmadik alkalom után rájöttem, hogy nem is a Labradorral akarok dolgozni, így türkizre váltottam, és mivel tetszett, amit láttam, előkapartam a türkiz Delicáimat is – van vagy ötféle árnyalatban ( :O ), sok különbség nincs köztük, csak egy-egy árnyalat, így meg kellett keresnem azt az egyet, ami a legközelebb volt színben a kásához.

Azt már a legelején tudtam, hogy leginkább peyote öltéssel szeretnék dolgozni – ami azt illeti, ez a terv olyan jól sikerült, hogy az egész nyakék csak azzal készült -, és azt is szerettem volna, ha sikerül valami geometriai formát adni az egésznek. Mivel a kaboson befoglalásához használt gyöngyök száma osztható lett hattal, adta magát, hogy hatszögekkel dolgozzak. Így esett, hogy ahogy tovább dolgoztam,  hatszögben peyote-oztam, ezt pedig díszítettem néhány 4 mm-es Jet Swarovski biconnal. Mikor megvoltam a hatszög elejével és hátuljával is, és össze akartam dolgozi a két részt, rájöttem, hogy valamivel ki kellene tömni, mert nem szerettem volna, ha kilapul az egész, azt akartam, hogy megtartsa a formáját, így a kaboson egy “párnaágyon” pihenjen. Először 10 mm-es teklákat használtam, de ezzel nagyon nehéz lett az egész. És mivel sok gyöngyöt terveztem felhasználni, gondolnom kellett a nyaklánc végső súlyára is. A teklák tehát nem működtek. Bontás megint, persze.

És itt ismét rá kellett jönnöm, milyen hátrányokkal jár, ha az ember egy icipici szigeten lakik. Az összes kézműves, varró, horgoló, akármilyen boltot végigjártam, amiről csak tudtam, de nem találtam semmit, ami méretben megfelelt volna, plusz elég könnyű is, hogy a célnak megfeleljen. Aztán a kezembe akadtak a kis pompomok, amiket a lányommal használtunk kreatívkodásaink alkalmával. Kivettem belőle a feketéket, és igen! Könnyű is, méretben is megfelelt, úgyhogy ezzel tömtem ki őket. Tökéletesen tartja a formáját.

Mikor készen lettem a kabosonnal, megmutattam a legjobb barátnőmnek, akinek a legelső reakciója az volt, hogy ez úgy néz ki, mint egy kígyó. És tényleg. Magamévá tettem az ötletet és ennek alapján próbáltam tovább dolgozni. A következő remek ötletem az volt, hogy valami aszimmetrikusat készítek, de lehet valami bekattanásom, mert egyszerűen képtelen vagyok bármi aszimmetrikusat létrehozni. Nem megy.

Aztán jött az ötlet, hogy hurkát csinálok. Nagyon jó lett volna horgolni egyet, de mivel horgolni még mindig nem tudok, így ez az ötlet kilőve. Kipróbáltam az összes olyan technikát, ami eszembe jutott: herring hurka, peyote hurka, chenille hurka, herring hurka SuperDuokkal, craw – egyik sem volt jó, viszont közben kaptam egy képet és gyorsba fűztem egy szépséges lariat nyakit, amit meg is fogok mutatni a következő posztomban.

Visszatérvén ehhez a projekthez, előkaptam a 14 mm-es Swarovski Jet rivolijaimat, aminek a foglalata szintén osztható hattal és továbbmentem a hatszög vonalon. Aztán csináltam két nagyobb hatszöget – lassan kezdett összeállni már a fejemben is, hogyan is fog ez az egész kinézni.

A következő feladat: összedolgozni az elemeket. Na ez sem ment egyszerűen. Először megpróbáltam Delicával összefűzni őket, nem tetszett. Aztán kásákkal, ez sem tetszett. Aztán megtaláltam az icike picike 2,5×0,5 mm-es 14 karátos arannyal futtatott Rose Gold szerelőkarikáimat. Jól mutatott. De ezekkel összefogatni az elemeket….megizzasztott rendesen. 😀

Lassan elkészült. Nagyobb volt, feltűnöbb, vagányabb, mint bármi, amit eddig fűztem, de nagyon nagyon tetszett, ami előttem volt. Eddig a pontig eltelt már kb. hat hónap – közben volt itt minden: más ékszerek és leírások készültek, rövidebb-hosszabb utazások, gyereknevelési problémák, meg minden, amit el lehet képzelni -, ötletem nem volt, hogy és mikor is lesz ez a nyaklánc végre készen.

De itt, ott, amott csak haladgattam vele és elkezdtem azon is gondolkodni, minek is kellene hívnom ezt a szépséget. És akkor szöget ütött a fejembe, mit mondott a barátnőm. Kígyó. Miért ne? Bevallom, nem vagyok nagy rajongója a kígyóknak, de különösebb bajo sincs velük. Kaptam magam, felmentem a netre és elkezdtem a kígyók között kutakodni. Soha az életben nem gondoltam, hogy ennyiféle fajta kígyó van a földön. Teljes megdöbbenésemre találtam egyet, ami pontosan azokban a színekben pompázik, amiket használtam. Gyöngyörű, ráadásul. :O Ki gondolta volna, hogy egy kígyó lehet szép. Pedig a Morelia Viridis, ami egy pitonfajta, pontosan az. Nézzétek csak:

dsc_0065
Morelia Viridis – Ella Diablo Photo: Tine Hannibal – Chondro Tech (www.condrotech.dk)

Hát nem pompázatos? Szerintem az.

Ez adott egy végső löketet, hogy minél hamarabb befejezzem Morelia-t. Fűztem egy kétoldalas t-kapcsot, amiből fog készülni még legalább kettő, hogy a nyaklánc hossza állítható legyen. Gondolkodom még fülbevalóban, gyűrűben és karkötőben is, de ennek csak akkor fogok nekiállni, ha majd egyszer nem fogok fekete-türkizben álmodni 😀

Ez a nyakék nagyon megdolgoztatott és hosszú procedúra volt, ami alatt felfalt egy csomó 11/0-s Delicát (kb. 50 grammot összesen) két színben: DB0010 fekete és DB0729 türkiz, némi 15/0-s Miyuki kását ugyanezekben a színekben, pár darab feket O gyöngyöt, 11 db 14 mm-es Jet Swarovski rivolit és 84 db 4 mm-es Jet Swarivski bicont, meg néhányat a fentebb említett szerelőkarikákból. És ez még nem a vége 😀

Meg kell mondjam a végeredmény lenyűgöző lett és nagyon büszke vagyok rá, nagyon jó ránézni, hát még viselni!

Huh, ez kicsit hosszúra sikerült, de azt hiszem, ez a nyaklánc nem is érdemel kevesebbet 😉

Nézzétek meg a galériát, még több fotóért erről a csodáról! 🙂

Advertisements

One thought on “Morelia – the beauty of a snake/Morelia – avagy egy kígyó szépsége

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s