My battle with CRAW / A CRAW harc

The tricky square
The tricky square

At some point in my beading history I was using right angle weave (RAW) on a daily basis without even realizing it. True enough I wasn’t using seed beads back then, I made my jewelry more with faceted Czech beads and Swarovski bicones and was using two threads with two needles. That said it was not a big thing that all the beads were standing in the right direction right away. I was so used to the two threads I couldn’t imagine for a while how on earth can you do the same stitch with just one.

As I moved along and started to use more seed beads and learned new stitches I had a few more tries with RAW. Not much success there though and since I just discovered the endless possibilites of the peyote stitch at around the same time (along with the fabulous Delica beads), the urge to work with RAW subsided.

And then came the day when I discovered a necklace on a blog. I am sorry to say that I can’t remember the blog’s name, beat me, but it was at least 5 years ago or more. But what I do remember that I was just sitting in front of the monitor, my jaw dropped and I just knew that I have to learn how to do this. At first look it was simple RAW. But then again it wasn’t. It looked like there was more layers of beads made with RAW. Like in 3D. It was awesome. I tried and I tried and I tried and the result was just not what it should have been. After a few attempts I got disappointed and discouraged so I left the whole project alone.

My next push came when I discovered that although this stitch is really RAW, but it is a bit more complicated than that. It is cubic right angle weave (CRAW) and it is 3D beading! And no wonder I was not succeeding, I was trying to do it all wrong. First of all, you need only one thread and one needle, not two. Second, it is true that you can do it by making the different layers separately and working them together later, but as difficult as it is, it is still much more easier to work in 3D from the beginning. I found a brilliant video tutorial on CRAW on Youtube: CRAW bangle. (You should check out all videos from the Bead4Perfectionist channel, she is a genius I think, all the instructions, videos, pictures are crystal clear, easy to follow and her voice is just so soothing. I really love her tutorials 😉 )

So I gave it another try. And failed again. Big time. No matter how hard I tried or what I did the beads just did not stand the right way, the right angle. I tried with line, I tried with thread (though I knew that for this stitch line is better, because it gives the holding what’s needed), I tried with Miyuki seed beads, Toho seed beads, with practically all sizes I had, pearls, bicones. Nothing. It was either too loose or too tight, the beads didn’t level the way they should have…it was just not right. I was ready to give up again.

And then again came my new wonderful group on FB. They have given me so much inspiration, encouragment already, I can’t even describe. They gave me the last push so I did not give up this time.

This little white and bronze CRAW square pendant gave me five days (!!!) of work. I took it apart several times – white seed beads with a transparent line…nightmare! I started it in the wrong way – tried to work from the outside to the middle…huge mistake (as in the middle are actually 4 rows of RAW it is very hard to work with it if it’s left to the end). 😀 But FINALLY I nailed it! I was so happy!

And voilá…this necklace is my first ever CRAW. (Remember I told you about trying to take the easy way first? That’s not it, let me tell you 😛 ) I am very pleased with the outcome, I think this necklace turned out very stylish and somewhat elegant, still an everyday wear.

If you take a closer look, you can see, that the white and the gold seed beads are slightly different. That’s beacuse the white ones are Toho beads, the bronze ones Miyuki. You can see that Toho beads are rounder than the Miyukis. Unforunately, I can’t tell the exact color of the Miyuki’s bronze (like), beacuse I brought them at least six years ago (or more) and they haven’t written its code on the package. It is somewhere between gold and bronze.

I have to admit, CRAW is not the easiest stitch to conquer (for me it surely wasn’t), but it was worth the battle 🙂 This surely was not my last CRAW jewelry (as a matter of fact I am just in the middle of an experiment with this stitch, when I finish it, I’ll definitely show you).


Valamikor, gyöngyös történelmem inkább eleje, mint közepe táján, napi szinten használtam a right angle weave (RAW) technikát anélkül, hogy tudatában lettem volna. Ebben a korszakban azonban legtöbbször cseh csiszolt gyöngyökből és Swarovski biconokból csináltam az ékszereimet, nem sok kásagyöngyöt használtam, plusz a legtöbbször két fűzőszállal, két tűvel fűztem. Ebből kifolyólag (a cseh csiszolt gyöngyök formája miatt elsősorban) nem volt nagy csoda, hogy a gyöngyök azonnal oda és úgy álltak be, ahogy kellett nekik. Annyira hozzá voltam szokva a két szál, két tű használatához, hogy el nem tudtam képzelni, hogyan lehet ezt egy szállal, egy tűvel megcsinálni.

Ahogy tovább haladtam, tanultam, egyre többször fordultam a kásagyöngyök felé, új technikákat sajátítottam el, és volt ugyan még néhány kósza próbálkozásom a RAW-val, de mivel körülbelül ekkortájt fedeztem fel a peyote technikát és annak végtelen lehetőségeit, na meg a fantasztikus japán Delica gyöngyöket, a késztetés, hogy jobban elmerüljek a RAW világában, alábbhagyott.

Egészen addig, míg fel nem fedeztem egy nyakéket egy blogon. Sajnos be kell vallanom, hogy nem emlékszem a blog nevére, kövezettek meg, legalább öt éve volt, ha nem több. Arra viszont kristálytisztán emlékszem, hogy csak ültem a monitor előtt és az államat kapargattam a földről és tudtam, meg kell tanulnom ezt a technikát. Első ránézésre szimpla RAW-nak tűnt. De mégsem. Úgy nézett ki, mintha több szint lett volna RAW-val fűzve, 3D-ben. Fantasztikusan nézett ki. Próbáltam és próbáltam és próbáltam, de valahogy csak nem olyan volt, amilyennek lennie kellett volna. Egy pár (sok) próbálkozás után csalódott lettem, elbátortalanodtam, így hagytam a fenébe az egészet.

A következő lökés akkor jött, mikor rájöttem, hogy igen, ez RAW, de annál egy kicsit bonyolultabb a történet, merthogy ennek ám neve is van: cubic right angle weave (CRAW) és valóban 3D fűzés. Rögtön arra is rájöttem, hogy nem csoda, hogy nem jártam sikerrel. Abszolút rosszul közelítettem meg a dolgot. Először is, egy szál, egy tű. Nem kettő. Másodszor, bár való igaz, hogy meg lehet úgy is csinálni a dolgot, hogy a különböző rétegeket külön megfűzzük és utána dolgozzuk össze, és az is igaz, hogy sokkal bonyolultabb 3D-ben fűzni és gondolkodni, mégis sokkal egyszerűbb az elejétől kezdve 3D-ben fűzni. Találtam egy briliáns tutorialt a Youtube-on: CRAW karperec. (Nézzétek meg az összes videóját a Bead4Perfectionist csatornán, zseniális a nő, minden videója, képe, útmutatója világos, könnyen követhető, és számomra nem mellesleg, halál megnyugtató a hangja. Imádom az útmutatóit 😉 )

Úgyhogy megint nekiálltam. És megint nem sikerült. Nagyon nem. Akármit csináltam, akárhogy próbáltam, a gyöngyök csak nem úgy álltak, ahogy kellett volna. Az évek során próbáltam damillal, gyöngyfűző cérnával (holott tudtam, hogy a tartása miatt damillal kellene fűzni, mert azzal a legjobb), különböző méretű és formájú gyöngyökkel, Toho és Miyuki kásával, teklával, biconnal. Semmi. Vagy túl szoros lett, vagy túl laza, de sehogy sem lett olyan kocka, amilyen kellett volna. Sehogy sem akart összejönni. Megint ott tartottam, hogy feladom.

És aztán az utolsó löketként jött megint a csodás kis FB csoportom. Már eddig is annyi inspirációt és bátorítást kaptam tőlük, hogy elmondani sem tudom. Nekik köszönhetően megkaptam az utolsó lökést, ami kellett, és nem adtam fel.

Ez a kis fehér-bronz CRAW négyzetes medál 5 napi (!!!) munkát adott nekem. Többször is szét kellett szednem és előröl kezdenem – fehér kásagyöngy átlátszó damil…az eredmény rémálom. Aztán már majdnem kész volt, mikor rájöttem, hogy nagyon nem jól kezdtem el – kívülről próbáltam befelé megfűzni…megint csak hatalmas tévedés (a közepén mivel tulajdonképp 4 sor RAW van, nagyon nem lehet hozzáférni, ha a végére marad). 😀 De végül megcsináltam és olyan kis boldog voltam!

Íme… életem első CRAW-ja lett ez a nyaklánc. (Emlékeztek, hogy említettem már, hogy tanulás közben a könnyebb úton próbálok haladni és egyszerűbb dolgokkal kezdeni? Hát ez nem az, hadd mondjam meg 😛 ) Mindenesetre a végeredménnyel nagyon elégedett vagyok, szerintem ez a nyaklánc stílusos, klasszikus és elegáns, mégis akár mindennapi viselet is lehet.

Ha közelebbről megnézitek, látni lehet, hogy a fehér és a bronz gyöngyök nem teljesen egyformák. Ennek az az oka, hogy a fehér Toho kása, a bronzos pedig Miyuki. Látni lehet, hogy a Toho kásagyöngy sokkal kerekebb, a Miyuki pedig egy kicsit laposabb. Sajnos a Miyuki kása pontos színét nem tudom megmondani, legalább hat éve vettem, ha nem több és a csomagolásán nem volt rajta a színkódja. Valahol az arany és a bronz között van (talán sárgás arany, vagy valami ilyesmi).

Beismerem, hogy a CRAW-t nem a legegyszerűbb elsajátítani (nekem legalábbis nem volt), de megérte a harcot. 🙂 Biztos vagyok benne, hogy nem ez az utolsó CRAW ékszerem (igazság szerint éppen kíséretezgetek vele, ha elkészül, megmutatom).

Advertisements

One thought on “My battle with CRAW / A CRAW harc

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s